ANNA.HU

A gyerekek minden pillanatban a megnyugvást, a biztonságot keresik. Ezt leginkább az anya karjaiban találják meg. Az állandó közelség azonban nem megoldható, ezért a baba pótcselekvéssel, vagy egy vigasztaló tárggyal helyettesíti azt.

A pszichológia átmeneti tárgynak nevezi azokat az eszközöket és cselekvéseket, amelyekkel a szülőtől való távolság problematikáját orvosolja a gyerek. Ilyen tárgy lehet, egy plüss figura, egy takaró csücske, hüvelykujj, hajcsavarás, a felső test hintáztatása, stb.

Első hallásra nem tűnik normálisnak, hogy a kicsinek eszközökre, pótcselekvésre van szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon. Pedig elkerülhetetlen, és hasznos. Ezek által tanulja ugyanis meg, hogyan birkózzon meg a feszültséggel, hogyan nyugodjon meg, valamint segíti a leválást az anyáról, hozzájárul az önállósodáshoz.

A gyerek fejlődésének ez a szakasza általában 5 hónapos korára tehető, és eltarthat egészen az iskolás korig. Az egyes tárgyakhoz való ragaszkodás közösségbe kerülve egy bizonyos kor fölött már dedósnak minősülhet. Így, legkésőbb iskolába kerüléskor eltávolodik a gyerek a megnyugvást adó tárgytól. A berögzült szokásoktól azonban nehezebb megszabadulni. A szopható ujj mindig kéznél van, a haj is, amit csavargatni lehet, a köröm, amit rágni. Egyik sem tudatos mozdulat, gyakran észre sem veszik.

Aggodalomra csak akkor van ok, ha túlzott ragaszkodás alakul ki a kiválasztott tárgyhoz, vagy a pótcselekvése zavarja őt a fejlődésben, mint például az ujjszopástól a fogak ferdén nőnek. 4 éves korig nem érdemes ezzel foglalkozni, általában a szokások és tárgyak egyaránt elmaradnak. Ha mégsem, érdemes megvizsgálni, nem valami lelki probléma áll a háttérben.

Ajánljuk még:

- Találd meg a neked való bébiszittert!

- Mindenkit megvisel az iskolakezdés