Elkezdődött az iskola, és ezzel megnőtt a teendők sora. Nyűg minden szülő számára. Egy, az Egyesült Államokban végzett tanulmány szerint, amíg a szeptemberben kezdődő feladatok nem válnak rutinná, stresszelnek az anyukák. És miért lenne ez másként Magyarországon?
A rákészülésen, a beruházásokon már túl vagyunk. Az iskola által megszabott számos megvásárolandó eszközök otthon, a hátitáskában, illetve az iskolában vannak. Nem volt kis feladat az amúgy is költséges nyár után kigazdálkodni a szükséges összeget. Főként, hogy a gyerek igényeivel, hisztijével és a mi engedékenységünkkel előre számolni nem lehet. Hiszen nem jó az akciós füzet, neki a menő, autós, állatos, hercegnős kell. Az iskola elkezdődött, a jelentősebb kiadások már lefogyasztották a pénztárcánkat. Most már kezdődhet az aggódás, hogy mit talál még ki az iskola, mikor rongyolódik el, vagy veszik el a beszerzett darab, hogy fog teljesíteni a gyerek, és egyáltalán, az iskolába járást hogyan valósítsuk meg.
Tudtad, hogy a szülők 73%-a költségvetést gyárt az iskolakezdési nagybevásárlásra, és ebből 33% már előre tudja, túl fogja lépni? A szülők 98%-a figyel az árra, igyekszik olcsóbban beszerezni a szükséges darabot, mégis 2/3-a enged a gyerek kívánságainak, még akkor is, ha az többe kerül.
Amikor a gyerek iskolába kezd járni, a szülő komoly szervezési, logisztikai problémával kell szembenézzen. Kötött a program, és ha a gyerek még kicsi, egyedül nem boldogul. El kell vinni az iskolába, érte kell menni. Dolgozó szülők esetében általában nincs más megoldás, mint a napközi, ahol a kötelező órák után, a házi feladatokkal és egy kevés játékkal, felügyelet alatt elütheti az időt a gyerek. De ettől még, érte kell menni, esetleges késő délutáni, illetve esti különórákra, edzésre kell vinni, és amikor végre hazajutunk, együtt is tanulni, gyakorolni kell.
Tudtad, hogy a szülők 48%-nak gondot okoz a család napirendjének kialakítása a gyerek beiskoláztatásakor? Ugyanennyien, azaz 48%-a tartja túl soknak a házi feladatot.
A beiskoláztatáskor a gyerek közösségbe kerül. Nem csak tudást szerez, de tapasztalatokat és jó, vagy rossz szokásokat. Eltanul ezt azt társaitól, amitől tovább fejlődik a személyisége, egyéniség lesz. Jól hangzik, de a családnak alkalmazkodni kell az új igényekhez, a megváltozott értékrendhez.
Tudtad, hogy a szülők 94%-a félti gyermekét az erőszakos iskolai szituációktól, a közösség domináns tagjainak elnyomásától? 72%-a tart attól, hogy a közösség a gyerek személyiségét a nem kívánt irányba terelik.
A többi gyerek társaságán túl a tanárok is meghatározzák a gyerek és ez által az egész család életét. Rettegjük őket. Szeretnénk, ha szeretnék a gyerekeket, főleg a miénket, ha zseninek, értelmesnek, cukinak tartanák őket. Elvárjuk, hogy ne értelmet verjenek csemeténkben, hanem óvóan fejlesszék őket. Aztán, kapjuk, amit kapunk. Sokszor megfáradt, maguk is a létfenntartásért, a saját családjuk összetartásáért is küzdő oktatókkal futunk össze.
Az iskolai év kezdésekor van min aggódni. Nincs rá gyógyír, csak a rutin, a megszokás hozhat egy kis megnyugvást. És a tudat, hogy aggályainkkal nem vagyunk egyedül.
Kapcsolódó írásaink: