Az étkezési zavarokat négy kategóriába sorolják: anorexia, bulímia, a rendszeres és mértéktelen evés és az egyéb halmaza. De hogyan ismerheted fel, és hogyan segíthetsz egy barátnak?
Az étkezési zavarokat sokáig titokban lehet tartani, és aki szenved e betegségtől, általában mániákusan titkolja, leplezi is a problémáját. Ezért fordulhat elő például, hogy a szülők csak az utolsó pillanatban veszik észre, hogy tinédzser lányuk anorexiás, és kórházi kezelésre szorul…
Pedig a viselkedésbeli problémák mellett vannak látványos testi jelek is, amelyek ugyan nem jelentik azt 100%-osan, hogy baj van, de odafigyelni ezekre mindenképpen szükséges.
Az étkezési zavarral küzdőkre – főleg fiatal lányokra – jellemző, hogy nem szőrtelenítenek. A szőrszálak ugyanis temperálják, melegítik a testet, amelyre a legyengült szervezetnek szüksége van. A haj ugyanakkor fakóvá és erőtlenné válik, a körmök szintén vékonykák, töredezettek a kóros vitamin- és vashiány miatt. A bőr márványossá válik, száraz, érdes lesz, sokszor szürkés árnyalatú.
A legnehezebb talán a bulímiát felismerni, hiszen az anorexiásokkal ellentétben a betegségben szenvedők nem kórosan soványak, se nem elhízottak. A legjobban a besárgult, repedezettnek tűnő fogak árulkodhatnak, illetve az a két ujj, amit a hánytatáshoz használnak. Az erőlködéstől a szemek vörösebbek, véreresek lehetnek. Vagyis ha egyszerre észleled ezen tüneteket, ideje elbeszélgetni a barátoddal és segítséget kérni.
Alacsony önértékelés, külső és belső tulajdonságokat illetően egyaránt, továbbá kerülik a szemkontaktust, kifejezéstelen a tekintetük, depresszióba hajlanak, a vállak lógnak, vagy koszosak és ápolatlanok, vagy túlzottan tisztaságmániások. Kerülik a társaságot, nem szeretnek eljárni, valaki mással enni pedig végképp nem.
Az egyik legfontosabb tünet, ám észrevenni nem egyszerű. Erről ugyanis ritkán vagy egyáltalán nem beszélünk, az „érintettek” szintén – mint minden mást – titkolják. Ha viszont észreveszed a bajt, AZONNAL kérj segítséget. Az anorexia egyike a legmagasabb halálozási aránnyal járó pszichikai betegségeknek!
Az ember ismeri a barátait (vagy a családtagjait), így rögtön látja, ha megváltozik a külsejük, öltözködésük. Talán a legjobb, ha első körben leülsz vele beszélgetni. Vegyél elő egy régi képet, abból az időszakból, amikor „még minden rendben volt”, és kérdezd meg, mi a baj, segíthetsz-e. Ha elismeri a bajt, kérjetek segítséget. Ha nem, akkor továbbra is ott kell lenned mellette, és próbálkozni!
Korábban írtuk: