Azt gondolnánk, hogy a sport és az egészség egymástól elszakíthatatlan fogalompárt alkot. Hogy az egyik a másik függvénye, vagyis aki sportol, az egészséges. Ez sajnos nem mindig igaz.
Vannak, akik életében olyan súlyozott szerepet kap a mozgás, hogy annak már egészségkárosító hatása is lehet. Egy új fogalom kelt életre a fitnesz világában, az exorexia, azaz az edzésmánia.
Brigi (27) kezdetben teljesen hétköznapi, szingli lányként, csupán egészsége megőrzése, valamint az évek során rárakódott több kilogrammos felesleg ledolgozása céljából kereste fel az irodája közelében lévő fitnesztermet. Miután étkezésének megrendszabályozása nehezére esett, úgy gondolta, fogyása némi testmozgással beindítható. Eleinte csak heti háromszor ment le egy-egy step aerobikra, majd amikor a fejlődéssel elégedetlen volt, szaporította edzései számát. Pár hónap elteltével már odáig jutott, hogy minden reggel hajnal hatkor álmos, de legalább annyira elszánt arccal az edzőterem futópadját gyűrte, este pedig minimum két aerobik órán próbálta még karcsúbbra formálni testét. Salátán, puffasztott rizsen, natúr húsokon túl mást nem, csupán zsírégető szereket vett magához.
Magánélete már évek óta nem volt. Ennek okát túlsúlyában látta és a fogyás volt számára a remény. Randevú lehetőségei viszont az egyre inkább begyűrűző fitnesz őrületnek köszönhetően, nemhogy gyarapodtak volna, hanem egyre inkább beszűkültek. Ahogy tudata is. Sorra mondta le barátai meghívásait, egy-egy kellemes programot, mert félt, hogy csupán egyetlen edzés elhanyagolása is végeláthatatlan károkat és felpuhult izmokat eredményezhet testén. A céges hosszú hétvégékről már nem is beszélve, aminek már a tudatától is szorongás vett erőt rajta, úgyhogy ezt orvosolandó szombat reggel a munkatársakkal való találkozás és indulás előtt még „nyomott” egy egyórás, hajnal hatos kardiót.
Brigi példája egyáltalán nem egyedi. Egyre nagyobb számban láthatunk magunk körül „edzésmániás” embereket, akik vélt és valós okok miatt - vagy talán valamit kompenzálandó - minden idejüket az edzőteremben töltik. A betegség új keletű és sok jegyében hasonlóságot mutat az olyan testképzavarral összefüggő betegségekkel, mint például az anorexia vagy a bulémia, melyek sok esetben a külső túlértékeléséről és önértékelési problémákról kiinduló folyamatokat mutatnak.
A mai világban mást sem hallunk, mint hogy egy karcsú, egészséges megjelenésű nő mennyivel sikeresebb munkájában, magánéletében. Már-már az elvárás szintjére fejlődött a szép sziluett. Az önmagával picit is elégedetlenebb nő/férfi pedig ennek nemcsak hogy megfelelni, de ezt a sémát tökéletesen lefedni szeretné, mert ettől várja boldogságát és élete sikerességét.
Az exorexia (edzésmánia) még tovább gyűrűzhet. Gyakori, hogy vonzatként patológiás fixiációk (hasonló pszichés zavarok) jelennek meg. Például, hogy egy darab palacsinta egészségtelen és egészséget károsító, így azt kerülni kell, vagy ha ez önuralom hiányában nem megy, megszabadulni tőle (bulémia).
A betegek többnyire nem látják, veszélyes spirálba kerültek. E betegség talán legveszélyesebb pontja pedig ez; a betegségtudat hiánya. A heti 6-10 órákat a teremben töltő emberek nem látják, hogy mibe kerültek, ők úgy érzik, csupán egészségüket óvják, pedig már rég nem erről van szó, hisz az ilyen mértékben túlzásba vitt sport komoly fiziológiai elváltozásokat, hiányállapotokat, kimerültséget és túledzettséget okozhat szervezetükben.
Figyeljük testünket és edzési szokásainkat! Gondolkozzunk el azon, egy nyolc-tíz órás edzésidő után van-e valóban hozzáadott értéke még két óra önsanyargatásnak! Figyeljük, tágítsuk, de ne betegesen legyőzni akarjuk korlátainkat. Ha a fenti példában leírtak vagy egy-egy gondolat picit is ismerősek, üljünk le, gondolkodjunk el, vagy kérjük szakember (edző, pszichológus) véleményét, mit pótolunk, miért hajtjuk magunkat, van-e értelme. És mindaz, amit teszünk egészséges életnek, életmódnak minősül-e vagy már-már életünket bekorlátozó szenvedélybetegségnek, edzésmániának kell neveznünk!
Korábban írtuk: