Kutatások igazolták, hogy aki balszerencsésnek érzi magát gyakrabban és könnyebben betegszik meg testileg és lelkileg is, mint az, aki optimista, folyton előrenéz, és bízik a szerencsében.
A szerencse ugyanis egy elvárás és egy szemléletmód, amely igenis képes alakítani a jövőt, vagy a sorsot, azt ami és ahogyan velünk történik.
Sok kutatás igazolta már, hogy aki meg van arról győződve, hogy sosincs szerencséje, sosem sikerül semmi, az valóban szinte mindig rosszul jár. Többet betegeskednek, nehezebben néznek szembe a kihívásokkal, viselik a stresszt, és hajlamosak arra is, hogy az amúgy sem teljesen rózsás helyzetükbe még jobban beleéljék magukat.
És mit látnak? A „szerencséseket”, akiknek szinte minden sikerül, akik egészségesek és boldogok, bőségben, jólétben élnek. És mint egy ördögi körben ettől csak még nyomorultabbul érzik magukat, amitől pedig valóban még rosszabbul lesznek.
A világgal szembeni elvárásaink, mint azt az említett kutatások is igazolták, valóban hatással vannak az életünkre, az egészségünkre és az anyagi boldogulásunkra is. Mondunk egy példát: ha valaki meg van győződve arról, hogy beteges, gyenge a szervezete, akkor meg sem próbál egészségesen élni, étkezni, mozogni, leszokni a cigarettáról például – mert minek? Úgyis beteg lesz, akkor meg nem mindegy? De ugyanígy nem mer jelentkezni álmai állására, vagy egyszerűen nem megy el bizonyos helyekre, mert biztos a kudarcban.
Vagyis annak az esélyét is megtagadja magától, hogy jobb lehet az élete. Mert ugyan honnan tudhatná biztosan, hogy megbukik majd a vizsgán, ha be sem ment, és hogy tuti mást választanak helyette a marketinges állásra, ha meg sem próbálta.
Megfigyelték, hogy akik borúsan, pesszimistán látják a világot, gyakrabban szenvednek balesetet is, akár kisebb háztartásit, akár nagyobbat. És megállapították azt is, hogy az aggodalmaskodás az immunrendszert is kedvezőtlenül befolyásolja: a szervezet kevésbé eredményesen tud védekezni a betegségek ellen.
A lényeg – a kutatók és a téma szakértői szerint –, hogy higgyünk magunkban és a képességeinkben, illetve lássuk be, hogy egy rossz döntés valóban CSAK egy rossz döntés. Attól még marad életünk és marad szépség is. Nem szól minden örökre, és nincsenek megbocsájthatatlan bűnök vagy hibák. Csupán tévedések. Mint a pesszimizmus.
Ajánljuk még: