ANNA.HU

Folyton bal lábbal tesszük meg a kezdő lépéseket. Mintha álomittas aggyal megéreznénk a ránk váró hercehurcát, a reggeli rohanást.  Állandó sorrendet tartva rohangálunk a fürdőszoba, konyha és a szekrény között.

A fürdőszobában megszabadulunk szagtól és piszoktól, ki-ki a maga módján, sminkkel, krémmel, fésűvel, csavarókkal, lakkal, illetve zselével, vagy naturálisan szappannal és arclemosóval egy új arcot varázsol magának. Műgonddal kiválasztjuk a ruhánkat, míg máskor csak vállvonogatásra futja a tükör előtt. Közben már rohanunk is a vitaminok felé, hogy legyen valami, ami mozgásban tartja meggyötört testünket. Mert reggelizésre ezúttal sem kerítünk sort.

Magunkba tömünk, futtunkban elmajszolunk, letuszkolunk a torkunkon egy-két falatot kekszből, kenyérből, a hűtőben található alapanyagokból. Belapátolunk egy keveset a dobozos müzliből. Kanalazunk egy kis joghurtot. Csak úgy menet közben, az ajtó felé rohanva, kezünkben már a kulcsot szorongatva.

Ezek azok a csodás hétköznapok. Amikor a reggelek anélkül telnek el, hogy az étel, a test és a lélek életmentő, -fenntartó, és –igenlő kapcsolatára időt szánhatunk. Hangsúlyozhatják az étkezési tanácsokat osztogatók, hogy reggelizni mennyire fontos. Tudjuk. Csak valahogy mindig kifutunk az időből, a türelemből.

Talán ha a hétvégén nem közvetlenül ebédidő előtt vet ki magából az ágy, megadjuk a módját a nap első étkezésének. Tojásokat törünk, aztán rántottát eszünk. Köntösben, pizsiben, vagy pőrén. Ágyban fészkelődve, esetleg asztalhoz ülve, kanapéra kuporodva. Telve nyugalommal, energiával és bizakodással a kezdődő napot illetően. Ez lenne aztán a reggeli, a jó kezdet!

Nézz meg reggelikről összeállított receptgyűjteményünket >>>