ANNA.HU
Az új életkrízis: a harmincasoké
Az életük csupa vidámság és siker, párjuk tökéletes életet biztosít számukra. Akkor mégis, miért nem tudják magukat elkötelezni ezek a harmincas férfiak?!
Aztán jött a nyár, és Anita megszervezte a nyaralásukat – Dávid nem akart elmenni. Nem tudta magát elkötelezni sem a közös nyaralás, sem pedig Anita mellett. Ekkor Anita ultimátumot adott Dávidnak: egy hónapon belül megkéri a kezét, vagy mindennek vége. Dávid felismervén, hogy Anita nélkül képtelen lenne élni, végül nagy nehezen beadta a derekát.
Új krízis? Új identitászavar? És miért a 30-as és 40-es korosztályt érinti?
Minden a munka és karrier körül forog. Rengeteg pár él együtt házasság nélkül, elhalasztva a családalapítást, amíg anyagilag nem válnak – elég – stabillá. A párok többségének szüksége is van mindkét keresetre, ahhoz hogy lakást, autót tudjanak venni, és sikerüljön elegendő tartalékot is felhalmozni, ami – szerintük – arra kell, hogy túléljék majd azt a pár évet, amíg a nő csak a gyerekekkel foglalkozik. A gond azonban akkor van, ha nem tudnak kiszállni a mókuskerékből…
A nők ilyenkor minden energiájukkal a munkájukra koncentrálnak. Igyekeznek megfelelni a Sex és New York által kikövetelt trendi imázsnak. Életük a szeretett férfi kiszolgálásából, a barátokkal való vacsorákból és a luxusutakból áll. A férfiak pedig pontosan úgy szenvednek, mint az őket felnevelő apák az 40-es és 50-es éveikben.
Csak az okok lettek mások. A klasszikus krízis a férfiak számára akkor jött el, amikor már hosszú évek óta csak a családjuknak éltek, miattuk robotoltak, és ebbe a rutinszerű életbe fáradtak bele. Az újfajta krízis azonban a gyerekek, és sokszor a házasság előtt következik be. Legfőbb kiváltója az elkötelezettségtől való félelem, és a tudat, hogy párjuknak igazából nincs is szükségük rá.
Bea azonnal szakított, István hónapokig könyörgött, hogy fogadja vissza. Azzal védekezett, hogy megijedt az elkötelezettségtől, és ezért lépett félre.
- Nem is az én ötletem volt az esküvő, hanem Istváné – értetlenkedett akkor Bea.
Pedig állítólag látta a jeleket: István az esküvő előtti pár hónapban nyugtalan és ideges volt. De az ezt firtató kérdésekre nem adott válaszokat, elterelte a témát és munkájára fogta szorongásait.
Amikor az újfajta krízis megjelenik, akkor pont a barátnők azok, akik segíteni próbálnak. Habár a nő valószínűleg házasságot és gyermekeket szeretne, mégsem nyúzza ezzel kedvesét. Inkább vár, és próbálja elfojtani családi házas, gyermekzsivajos vágyait. Továbbra is anyagi és lelki biztonságot biztosít párjának.
Habár Barbara nagyon szeretne már gyerekeket, Krisztián jobban szereti szabadidejét kedvenc videojátékával, focimeccsre járással és utazással tölteni. Ezért Barbara is új vállalkozásba kezdett: hétvégéit rendezvény- és esküvőszervezéssel tölti.
- Szeretem a feleségem, de szeretném az életem hátra lévő részét úgy tölteni, ahogy én akarom, és ebbe a gyerekvállalás nem fér bele – szögezte le Krisztián.
Anya?
Miért lett ilyen ez a generáció? Hogyan alakultak ki ezek a viselkedési formák? A probléma gyökere éppen a gyermekkorban keresendő. A férfiakat szüleik a tenyerükön hordozták, kényeztették és egész éltükben egyengették az útjukat. Később barátnőjük, feleségük töltötte be az „anya” szerepét. Így sosem kellet igazán felnőniük.
A másik ok pedig, hogy az egész társadalom sztárolja az agglegény életformát – és nem mellesleg a szingliét is. Imádjuk a Leonardo DiCaprio vagy George Clooney által megtestesített élvhajhász, skalpgyűjtő figurákat, akik szótárában a kompromisszum és az önfeláldozás fogalmai nem is szerepelnek. Természetesen ők is vágynak szeretetre, de szívesebben költik pénzüket technikai újdonságokra és kaszinóra, mint gyermeknevelésre.
És a középkori identitászavar újra színre lép.
Még ilyet!