ANNA.HU
Úristen! Egy spermadonor az apám!
- Tőlem senki sem kérdezte meg, szeretnék-e az egészségipar termékeként, apa nélkül élni... Ugyanis a mesterséges megtermékenyítés elterjedése óta felnövőben van az első spermadonorok által nemzett generáció.
Ráadásul az internet korában a hajdanán anonimként adakozó donorok anonimitása sem biztosított többé, hiszen egyre többen kutatják fel - sikerrel - a biológiai apjukat.
Hogy is van ez?
Egy nemzetközi apa-kereső honlapon található a huszonkilenc éves Sarolta adatlapja. Az itt regisztráltak, elmondhatják, mikor és hol fogantak (a donor is ebből tudja csak azonosítani az eseményt), és hogy szeretnének-e találkozni a biológiai apjukkal. Bármilyen információt megadhatnak magukról, a döntés azonban a donoré, hogy szeretne-e kapcsolatba lépni velük. Sarolta cukorbeteg, és aggódik, milyen betegségre való hajlamot örökölhetett még, ezért kéri a donort, hogy ha beszélni és találkozni nem is szeretne, legalább az egészségügyi hátterét fedje fel.
Péter ennél többre vágyik: válaszokat akar. Úgy érzi, joga van tudni, kitől örökölte a génjeit, és miért olyan, amilyen. Addig fél embernek érzi magát, amíg nem tudja, ki a másik szülője – még ha csak biológiai értelemben is. Ráadásul hiányzik neki az apja, addig nem nyugszik, míg meg nem találja.
A spermadonor
Egy tizenöt éves amerikai fiú gondolt egyet, és a nyálmintáját kis fiolába zárva elküldte egy online szolgáltatóhoz, genetikai analízisre. A kapott eredményt egy adatbázisban tették közzé, és kilenc hónap múlva jelentkezett két férfi, azonos kromoszómával. Egyik sem az apa volt, de vezetéknevük azonos lévén már csak egy kis kutatómunka volt hátra: mivel édesanyja anno megkapta a donor születési helyét és idejét, egy másik weboldal segítségével megtalálta a férfit, aki adott időben, a kromoszóma-azonos férfiak vezetéknevével született.
Vagyis csak idő kérdése, hogy a gyerek - bármelyik anonim sperma-donor kereső segítségével – megtalálja keresett apját. A kérdés, hogy az „apa” és jelenlegi családja szeretné-e azt a fél-egy-két tucat gyereket valóban megismerni, akiket némi zsebpénzért nemzett az egyetemi tanulmányai alatt.
Veszélyes vizeken
Sokan vannak, akik a biológiai apjuk kutatása közben előbb találják meg féltestvéreiket, azaz ugyanattól a donortól, de nyilván más anyától született vérrokonaikat. Susan és Steve egy apa-kereső oldalon ismerkedtek meg, és megdöbbenve vették észre, mennyi hasonlóság van nemcsak külsejükben, hanem személyiségükben és életükben is. Amerikaiak, de éltek Franciaországban, beszélnek franciául, festenek és mindketten jogászok. Veszélyes elképzelni, hogy két, egymáshoz ennyire illő ember nem egy donor-kutató oldalon, hanem a való életben találkozik, és azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz…
Az anya boldog, mindenki boldog?
Nem. Azok a gyerekek ugyanis, akik az ilyen „tranzakciókból” szültettek, szintén emberek. És felnövőben az első dokumentált donor-bébi generáció, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején született, biológiai apa nélkül felnőtt nemzedék. És bár minket senki nem kérdezett, van mit elmesélnünk.
A gyerekek például nem azt hordozzák érzelmileg, amire az orvosok és az anyák számítottak. Egy részük ugyanis hiányzik… Mert van, aki inkább az apjára hasonlít, akit viszont sosem látott még.
Ajánljuk még:
