ANNA.HU

Ha Diana Vreeland, a divat egyik főpapnője, a Harpers Bazaar, majd a Vogue szerkesztője nem bíztatja az ifjú svájci díszlettervezőt, hogy "csináljon cipőket", a Blahnik név sem lenne ma világhírű.

Blahnik szexis, fényűző cipellőket, papucsokat és pömpszöket tervezett a legpompásabb, ékköves brokátokból, bársonyokból és fényes sevrókból.

"Van pár kis trükköm..."

Mondta maga a mester, és ollójával olyan meghökkentő lábbeliket hozott létre, mint az, amelyik kesztyűnek látszik, vagy amelyik kigyóként tekeredik a bokára. Gyakran kölcsönöz más korokból - itt egy György korabeli sarok, ott egy rokokó cipőorr -, ám kézi munkával készülő cipői mégis modernek, mint a vevőik...

Minden Blahnik cipő ugyanis 50 különféle gyártási műveleten esik át, így az olaszországi Parabiagióban lévő üzemből csupán napi 80 pár cipő kerül ki. De ahogy az lenni szokott, minél korlátozottabb a készlet, a rajongók annál többet és többet akarnak. Van olyan vevő, aki szezononként akár 30-40 lábbelit is berendel.

Tengerpartról a csúcsra

Manolo Blahnik1942-ben született a Kanári-szigeteken cseh apától és spanyol anyától. Díszlettervezőnek készült, ezért építészetet és irodalmat tanult a genfi egyetemen, a cipőtervezésbe csak a 70-es években kóstolt bele, miután elkészítette a maga kétszínű nyerges félcipőjét.

A Vreelanddal való sorsszerű találkozás után kezdett női cipőkkel is foglalkozni. Első üzletét 1973-ban nyitotta meg Londonban, ahol jellies-nek nevezett műanyag szandálokat gyárott Fioruccinak. Csak ezt követően tért át a finomabb formákra.

Blahnik a mai napig maga faragja a cipősarkakat, és személyesen ellenőrzni az összes olaszországi üzemében készülő cipőt. A sztárság felé az első lépcsőfok pedig az volt, amikor meglátta, ahogy Marlene Dietrich a magas sarkú cipőjében vonul...