ANNA.HU
Ehetők az E-számok?
Rossz a hírük az E-számoknak, úgy általában. És ez nem is véletlen, annak ellenére sem, hogy van közöttük pár ártalmatlan is. De melyik mit jelöl pontosan?
Mi célból kevernek az élelmiszerekbe adalékanyagokat? Mit jelentenek ezek a számok? Miért jelölik mostanában ezeket E-számmal? És vajon ártalmatlanok-e ezek az anyagok? - veti fel a Hetek cikke.
A statisztikák szerint a családi bevételek egyharmadát élelmiszerekre költjük, éppúgy, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Akkoriban négy-ötezer fajta élelmiszerből lehetett válogatni, manapság ez a szám már negyven-ötvenezer körül mozog. A tudomány, amely már alkotóelemeire tudja szedni az élelmiszereket, most azon dolgozik, hogyan lehet az alkotórészeket másképp összerakosgatni. Ehhez a művelethez mesterséges adalékanyagokat használnak fel: színezőket, tartósítószereket, antioxidánsokat, emulgeálószereket, aromákat, ízfokozókat, édesítőszereket stb.
A kérdés: minek?
Az élelmiszer-adalékanyagok hatóságilag engedélyezettek, amelyek ártalmatlanságát felhasználás előtt szigorú vizsgálatokkal és kísérletekkel ellenőrizték. Az adalékanyagok szükségessége elsősorban az élelmiszerek ipari méretű feldolgozásához kapcsolódik. A gyártó érdeke, hogy termékeik újabbak, tetszetősebbek, eladhatóbbak, olcsóbbak és eltarthatóak legyenek. Igaz, hogy a vegyszermentes, friss alapanyagok egészségesebbek és legtöbbször olcsóbbak, mint a feldolgozott, hosszú ideig eltartható társaik, de az iparnak és kereskedelemnek ez utóbbiak hozzák a nagyobb bevételt.
Alapszabály, hogy egy élelmiszer annál több adalékanyagot tartalmaz, minél messzebbről érkezik, minél több feldolgozási műveleten esik át és minél tartósabbra készítik. Az Európai Unió az 1960-as években dolgozta ki a tagállamaiban engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok azonosítórendszerét. Minden adalékanyag kapott egy E-számot. Ennek elsősorban az volt a célja, hogy a kémiai elnevezések különféle értelmezési nehézségeit elkerüljék, de nagy szerepet kaptak elterjedésükben az erősödő fogyasztóvédelmi követelések is.
Eredetileg négy adalékcsoportba osztották ezen anyagokat:
E–100-tól kezdődő számokkal jelölték a természetes és mesterséges színezékeket,
E–200-tól sorolták be a különféle tartósítószereket,
E–300-tól jelölték az antioxidánsokat, az emulgeátorokat és a savanyítószereket,
E–400-tól kezdődtek a sűrítőanyagok és zselésítőszerek.
Az élelmiszer-ipari technológiák fejlődése az évek során nagymértékben megnövelte az új adalékanyagok számát. Az adalékanyag-csoportok most is érvényesek, de rövid időn belül túllépték a számukra szabott kereteket. Jelenleg több mint 700 engedélyezett adalékanyag van forgalomban. A besorolást az is bonyolítja, hogy vannak olyan anyagok, melyek egyszerre több technológiai célra is felhasználhatók.
Az új magyar élelmiszertörvény, annak végrehajtási rendelete ma már nálunk is kötelezően előírja az élelmiszereknél felhasznált anyagok, aromák és adalékanyagok pontos feltüntetését. A felhasznált anyagokat a receptúra szerinti csökkenő sorrendben kell feltüntetni. A termékismertetőn a legnagyobb súlyarányban szereplő anyag van a lista elején, a legkisebb arányban felhasznált pedig a végén. Magyarország 1996. január elsejével vezette be az adalékanyagok jelölésére és gyors azonosítására alkalmas E-számrendszert. Egyelőre csak a jelölési rendszert vettük át az Európai Uniótól, a hatályos magyar szabvány egyelőre jóval kevesebb adalékanyag-felhasználást enged a gyártóknak, mint az Európai Unió.
A hivatalos vélemények szerint egészségügyi szempontból problémás élelmiszer-adalékanyagok nincsenek. Egyes forrásmunkák viszont az ellenkezőjét állítják. Egy adalék szervezetre gyakorolt tényleges hatását nemcsak az egyes emberek egyéni érzékenysége teszi kiszámíthatatlanná, hanem az is, hogy a tüneteket több tényező is befolyásolja.
Becsült adatok szerint a magyar lakosság 40 százaléka allergiás, és számuk évről évre emelkedik. Egyes vélemények szerint egy átlagfogyasztó 4 kilogramm élelmiszer-adalékanyagot fogyaszt el egy év alatt. Az allergiák kialakulásánál természetesen nagyon sok tényező játszik közre, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az élelmiszer-adalékanyagokat sem. Minél több tényezőt tudunk kizárni a folyamatból, szervezetünknek annál kevesebb megterheléssel kell szembenéznie. Legyünk kritikus vásárlók és fogyasztók. Nézzük meg, mit vásárolunk és mit teszünk otthon az asztalra. Minél több feldolgozási fázison megy keresztül egy élelmiszer, vélhetően annál több benne az adalékanyag.
Forrás: Hetek
Ajánljuk még:
