ANNA.HU

A meteoroidák apró objektumok, amelyek a naprendszerben keringenek és a Föld a gravitációs ereje által "bevonzza" őket. Ezek az objektumok - általában aszteroidák vagy üstökösök töredékei, bár marsi vagy holdi eredetűek is lehetnek - felforrósodnak, majd felizzanak, ahogy összeütköznek a légkör molekuláival és fényes csíkot (a repülőgépek kondenzcsíkjához hasonlót) hoznak létre. Ettől a ponttól kezdve nevezhetőek meteornak. Ha az objektum valamely része túléli a földfelszínbe való becsapódást, akkor meteoritnak nevezzük. Bár a legtöbb meteorit természetes eredetű, esetenként az ember által létrehozott űrszemét is vissza tud lépni a légkörbe és meteorrá, sőt esetenként meteorittá is válhat - olvasható a Gaia blogon.

Ez a fénykép a Nemzetközi Űrállomásról készült, amikor az Kína fölött tartózkodott, (körülbelül 400 kilométerrel nyugatra Pekingtől) ennek köszönhető a szokatlan, lefelé tekintő perspektíva a meteorra, ahogy az áthalad a légkörön. Az idő 2011. augusztus 13., a Perseida-meteorraj érkezésének tetőpontja*. Ez az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj, amelynek szülőégitestje a 109P/Swift-Tuttle üstökös. Az üstökös pályája elég közel van ezekhez ahhoz, hogy a Föld gravitációs mezeje által beszippantva minden évben az egyik "legmegbízhatóbb" csillaghullást eredményezze.

Zöld és sárga légkörfény vékony rétegei jelennek meg a Föld felett, a kép bal oldalától a jobbfelső részéig húzódva. A légkörben 50 kilométer felett az atomok és molekulák napközben feltöltődnek energiával, éjszaka pedig kibocsátják ezt az elsősorban zöld fényt, ami a Föld körüli pályáról megfigyelhető. Az űrállomás napelemének egy része látható a kép jobb felső részén, az amögötti világos rész pedig a Napot jelzi alacsonyan a horizonton.

Forrás:

- NASA Earth Observatory

- gaia.blog.hu

Ajánljuk még:

- Baj van az óceánokkal!